MAROSHÉVÍZ
TOPLIŢA
Maroshévíz
a
Gyergyói-medence
északnyugati
zugában
foglal
helyet. Ez
a város
Borszék
megközelítési
iránya és
vasútállomása
is. Az
ország
legalacsonyabb
hőmérsékleti
értékeket
jegyző
települései
közé
tartozik.
Maroshévíztől
(a 12-es
és 15-ös
út
találkozásától)
Marosvásárhely
104,
Borszék
26,
Gyergyószentmiklós
32,
Csíkszereda
pedig 97
km-re
fekszik.
Hargita
megye
román
többségű
északi
részének
régióközpontja,
a megye
negyedik
legnépesebb
városa.
1956-ban
nyilvánítják
várossá.
Lakossága
1992-ben
17.174 fő,
melyből
román
11.886,
magyar
4.992,
egyéb 261
fő. 1996.
január
1-én
16.992
lakosa
volt.
Felfelé
ívelő
gyógyturizmusának
alapját a
területén
feltörő
szénsavas
ásványvízforrások
teremtették
meg.
Hegyvidéki
környezete,
hal- és
vadállománya
is vonzza
a
látogatókat.
Kezdetben
irtványfalu
lehetett.
Az egykori
nagyközség
központja
a
Dombi-tízes
nevet
viselte,
1786-ban
Torda
megyéhez
tartozott
és ekkor a
245
házában
összesen
1.472-en
laktak.
1850-ben
már 470
háza volt,
lakossága
pedig
2.342 fő
volt
(2.115
román, 181
magyar, 21
cigány, 13
örmény, 12
német). Az
erdők a
Lázár, a
marosvécsi
Kemény, a
petelei
Bornemissza
és a
gernyeszegi
Teleki
földbirtokosok
tulajdonát
képezték.
Egykoriban
72 gáter
vágta az
erdőt.
1896-ban
64 malma
és fűrésze
volt.
Híres volt
a Hordugás
kettős
fűrész-malom,
melynek
készítője
nagysinki
Engel nevű
szász
volt.
Toplica a
marosi
tutajozás
egyik
főhelye
volt.
A
Kelemen-,
Görgényi-
és
Gyergyói-havasok
közé zárt
Maroshévíz
a Maros
völgyszorosának
kapuja.
Neve szláv
eredetű
hévizet,
meleg
forrást
jelent. A
Gyergyói
(Maroshévízi)
-medence
kijáratánál,
a
Kelemen-havasokhoz
tartozó
Tárnyica
(Tarnita,
1044 m)
csúcs
lábánál
fekszik.
Tengerszint
fölötti
magassága
652 m: 140
m-rel
marad el a
Gyergyói-medencétől,
230 m-rel
Borszéktól
és 400
m-rel
Bélbortól.
Itt
kanyarodik
föl a
15-ös
országút a
Maros
völgyébol
a
Szék-patak
völgyén át
a
Borszéki-
és a
Bélbori-medence
felé.
Maroshévíz
a
Kelemen-,
Görgényi-
és a
Gyergyói-havasok
közé zárt
kis,
eróziós-tektonikus
medence
központja.
A Tárnyica
a vulkáni
plató
része,
melynek
oldalából
bazaltos
andezitet
termelnek
ki.
Bazaltoszlopok
vannak a
Fehérhegy
területén
is. A
Tárnyica
zárta le a
pliocén
korú
tavat,
amelyet a
Maros
északnyugat
felé
később
lecsapolt.
Az egykori
tó szintje
elérte a
990 m
magasságot
a Tárnyica
közelében.
Az 1044 m
magas
Tárnyica-tetőn
egy É-D-i
irányú
törésvonal
húzódik. A
várost
átszelő
észak-déli
törésvonal
mentén
mezotermális
(langyos),
gyengén
szénsavas
források
törnek
felszínre.
Délen
Gyegyóvárhegy
felől a
Maros és
mellékvizei
által
feldarabolt
eróziós
dombok
határolják.
A Maros és
mellékágai
mélyen
bevágódtak
a vulkáni
törmelékekbe.
A
várostest
a
mellékvizek
(főleg a
Vájla)
törmelékkúpjaira
épült. A
meteorológiai
állomás
szintje
687 m, a
Bánffy-fürdőé
680 m. A
Bánffy-fürdő
közelében
egy
travertin
pad
figyelhető
meg.
