Hargita
megye egyik legnagyobb
községe, a
fazakasmesterség
központja,
Székelyudvarhelytől 28
km-re, a Firtos-hegy
lábánál. 1333-ban
említik először,
1830-tól ismert
fürdőhelység, azonban
ez a státusz mára már
érvenyét vesztette.
Gótikus stílusú
unitárius temploma
1534-ből való, míg a
római katolikus
templom 1911-ben épült.
A vídék vulkanikus
eredetére utal a
számos borvízforrás,
az aragonit, a só és
az agyag jelenléte.
Kevés a megművelhető
föld, ezért Korond
hírneve leginkább a
helyi fazekasságból,
taplókészítésből
és szénégetésből
ered. A község
főutcája egy állandó
kirakodóvásár (főleg a
nyári hónapokban), az
országút mentén
mindennap kipakolják a
helyiek az eladó
holmit (fazekas
tárgyak, csergék,
faragott dísztárgyak,
emléktárgyak,
taplódíszek, stb.),
különleges helyi
látványosságot
biztosítva az
átutazóknak. A helyi
fazekasmesterek
kezdetben máz nélküli
edényeket gyártottak,
majd a vásárlók
ígényeit követve
áttértek a mázas
edények gyártására is.
Az edények fő
nyersanyaga a pala,
amit főleg ősszel és
télen bányásznak,
valamint a kaolin és a
kvarchomok. A
taplófeldolgozás
szintén a helyiek
mestersége közé
tartozik, amely
mesterség mára csak
itt, Korondon maradt
fenn. Kezdetben a
tapló a tűzcsiholás
elmaradhatatlan
eszköze volt, azonban
használták vérzések
csillapítására is. Az
őzbőrhöz hasonló,
megmunkált és
megfelelően
kivékonyított bükk-
illetve nyírfataplóból
kalapokat, táskákat,
terítőket, csipkéket
és egyéb dísztárgyakat
készítenek. A
községben található
fazekasmúzeum, ahol a
település mesterei
által készített
egyszerű, illetve a
helyi jellegzetes
motívumokkal díszített
agyagedények vannak
kiállítva. A községtől
2 km-re található az
Árcsó menedékház,
melette szénsavas,
magnéziumos
borvízforrással. A
településen virágzó
faluturizmus, helyi
különlegességek,
látnivalók, panziók,
vendéglők várják az
odalátogatókat.

