Remete első okleveles
említése egy 1567-es
összeírás, amelyik
Gyergyó népességét
regisztrálja. Ebben
Remete 6 kapuval,
mintegy 30 lélekkel
van bejegyezve. Az
első telepes családfők
nevei: László György,
László István, Tamás
Dávid és Antal
Mihály.
Az 1614-es Lustra
Siculorumban Remete,
mint a
Gyergyói-medence
legkisebb helysége 28
kapuval szerepel.
Jelentős dokumentációs
értékkel bír az
1702-es Registrum
Sedis Siculicalis Csík
Superiorus, amelyik
feltünteti a
családneveket a
székelyeknél
hagyományos katonai
szervezet kritériumai
szerint. A falu
lakossága ekkor 90
család, amelyből 72
katonacsalád.
Az idegenforgalom,
faluturizmus fontos
vonzóereje lehet a
remetei gyógyfürdő.
Kálciumos,
magnéziumos, vasas,
szénsavas és
kén-hidrogénes
gyógyhatását már a
századelején
felfedezték. Eleinte
kezdetleges
szabadfürdőt
létesítettek, amelyet
azonban rövid működés
után a Maros egyik
áradása elsodort. A
jelenlegi fürdőt
1968-ban a gyergyói
nyugdíjasok
önsegélyező pénztára
létesítette 14 káddal,
amelyik orvosi
rendelővel is bővült.
Vize ivókúraként
használható akut és
krónikus
enterocolitis,
húgy-utak krónikus
gyulladása, epe- és
húgykő, cukorbetegség,
köszvény,
kálcium-anyagcsere
zavarok,
gyomorsav-elégtelenség
és általános
legyengülés
gyógyítására. Fürdő
kezelésre pedig
szívizom
megbetegedések, magas
vérnyomás,
Basedow-kór,
hormonzavarok, a
központi idegrendszer
zavarai, neuraszténia
esetén használható.
A fürdő jelenleg a
felújítás kezdetén
áll, gyógyhatása és
népszerűsége miatt
nagy fejlesztését
vették tervbe.
A fürdőtől délre, a
Nagyrét nevű lapály
természetvédelmi
terület. Védett
növénye, a kockás
kotuliliom
(Fritillaria
meleagris),
jégkorszakbeli
maradvány. A remeteiek
népiesen a
virágalakjáról
harangvirágnak
nevezik.