CSÍKMENASÁG
ARMĂŞENI
Település
Csíkszeredától
20 km-re.
Védőfalas
temploma
egy
Árpád-kori
templom
helyén
épült a
XV.
században,
későgótikus
stílusban,
gótikus
freskókkal,
barokk
hajóval.
Mindezt
ablakmértművei,
ajtómaradványai
és
támpillérfedőlapjai
igazolják
(Köpeczi
S. József).
Kőkerítéssel
védett. A
templomra
utaló első
okleveles
adat
1583-ból
való,
amikor
katolikus
papja van.
A templom
ennél
sokkal
korábbi.
Többen
Árpád-korinak
(a 13.
század
első
feléből)
vélik. Ma
ez a
templom
Alcsík
legértékesebb
kultikus
műemlékei
közé
tartozik.
A templom
legrégebbi
darabja a
sekrestye
falában
megőrzött
román kori
rózsaablak
(Entz Géza,
1943.
218). Ez
egy
korábbi,
11-13.
századi
templomocska
ablakrózsája
lehetett (Köpeczi
S. József,
1929).
Ugyancsak
az első
építési
kor
maradványai
a román
kori
rózsaablakok,
melyek
formájukkal
egyedülállóak
(Entz G.
1943.
218). A
gótika
emléke a
szentélyben
található
szentségtartó
fülke.
A templom
külön
ékessége a
bordák
közötti
falfestmények.
Ezek a
gótikus
korban
készültek,
de későbbi
átfestéssel,
amit a
hajó
festett
deszkamennyezetén
az 1455-ös
évszám
jelez.
Az
1543-ban
készített
szárnyas
oltárát
1915-től a
Magyar
Nemzeti
Múzeumban
őrzik. A
táblaképek
valószínűleg
korábban,
az 1520-as
években
készülhettek
Dürer
metszetek
nyomán. (Mihály
Ferenc,
1998.
112). A
főoltár
jelenleg a
Magyar
Nemzeti
Galéria
állandó
kiállításán
látható.
A templom
hajóját
1655-ben
barokk
stílusban
átépítik,
a barokk
oldalcsarnokot
pedig
1858-ban
építették.
A
középkori
freskók
1651-ben
készültek,
majd
1928-ban
átfestették.
A 16.
században
készült
Mária
szobor
a
csíksomlyói
faragó-iskolából
került ki,
nagyon
hasonlít a
csíkszenttamási
Madonnához.
A szobor a
templom
padlásáról
került elő
az 1940-es
években,
Szervátiusz
Jenő
találta
meg,
miközben
az 1665-ös
festett
kazettás
mennyezetet
kereste
(Nagy Béla,
1941 és
Mihály
Ferenc,
1998.
111). A
szobrot
jelenleg a
plébánián
őrzik. 120
cm magas
és a 15.
század
harmadik
negyedében
készülhetett
(Balogh J.
1943).
A torony
1836-ban
épült.
Bejárója
csúcsíves
kőkeretű,
a többi új.
Egyik
harangját
1542-ben
öntötték,
a másik
1604-ből
való (ezt
1835-ben
újraöntötték).
