1799-ben történt, hogy a Torontál
megyei Nagyszentmiklóson a földesúr egyik jobbágya árokásás közben
páratlan értékű aranykincsre lelt. A 23 edény közül egyiken görög betükkel
írt török nyelvű felirat látható, 14 darabon találunk rovásírásos
feliratot és 8 maradt felirat nélkül.
A rovásírás megfejtésével már sokan
foglalkoztak, Csallány Dezső szerint a rovásfeliratok a köktörök
rovásábécéből származnak, és több jelük rokonsága kimutatható a székely
rovásírással. Győrffy
György két megállapítása: a nagyszentmiklósi kincs a türk nomád állam
utolsó hagyatéka és rovásfelirataink nyelvét az Árpád-házi királyok idején
Magyarországon beszélt nyelvjárásokban kell keresnünk.
E felirat a kincs 5 edényén látható. Olvasata és
megfejtése Csallány Dezső szerint: Sunádok azok =
Csanád törzs ajándék része.
A konstantinápolyi felirat:
A feliratos
emlék színhelye a Követek Háza Isztambulban. Szelim Szultán II. Ulászló
király követeit hét évig visszatartotta Isztambulban, s a követség egyik
tagja, Székely Tamás, a Követek Háza istállójának külső falára
rovásírással véste föl a sorsukról szóló üzenetet. A Követek Háza 1865-ben
leégett, ekkor a felirat is megsemmisült, de szerencsére még 1553-ban itt
járt Dernschwam János, s ő lemásolta, így megmentette a szöveget a
pusztulástól.
A felirat a következő:
"Ezer ötczáz tizenöt esztendőben írták eszt. László király öt követét
váratták itt. Bilaji Barlabás ketö esztendejik it valt. Nem tön császár.
Keteli Székel Tamás írta inet Szelimb török császár itet bé száz lóval."
A nikolsburgi ábécé:
Csak találgatni tudjuk, hogy került a székely ábécé
az osztrák birodalomhoz tartozó Nikolsburg várkastélyába, a Dietrichstein
hercegek könyvtárába. A hercegi könyvtár 1930-ban Svájcba került, s ott az
egészet eladták. A hezerni árverésen az ősnyomtatványt, aminek a hátsó
hártyavédő levelén voltak találhatók a székely betűk, az Országos
Széchenyi Könyvtár megvásárolta. A hártyalevél kéziratos lapjára
az van írva, hogy {Itt következnek a székelyek betüi, a latin szöveg
szerint a "Litterae Siculorum" negyvenhét jelből álló betüsor}.
A Marsigli-féle naptár:
Ennek sem maradt meg az eredetije, hanem csak Luigi
Ferdinando Marsigli (1658-1730) olasz hadmérnök másolata mentette meg az
utókornak. Marsigli, mint a császári csapatok tisztje részt vett Buda
visszavételében, majd 1690-ben Erdélybe vezényelték. Ott került kezébe egy
kb. 1,5 méter hosszúságú farúd, fatábla, amely névnapokat és a dátumhoz
kötött egyházi ünnepeket tartalmazta a léc négy oldalára bekarcolva. A
jeleket 9 lapra másolta le és egy öregember segítségével meg is fejtette.
Marsigli később Bolognába távozott, ott is találtak rá a "naptárra". Az
eredeti írás 1450 körül keletkezhetett.
Az énlakai templom felirata:
Az 1688-ból való rovásírásos feliratot a
Székelyföld leírója, Orbán Balázs fedezte fel még a múlt században. Az
írás a kis Udvarhely megyei község unitárius templomának egyik
mennyezetdeszkáján található. A szöveg megfejtése: Georgyius Musnai Csak
egy az Isten.
A székelyderzsi téglafelirat:
Az unitárius templomban lévő téglába égetés előtt
karcolta bele feliratát a készítő. A felirat kb. 1430 körül készülhetett,
megfejtése: Miklós kántor
Gelencén:
A
katolikus templomban lévő freskóba a következő felirat lett karcolva: Pál
pap.
A
következő székelyföldi falvakban szintén rovásírásos emlékeket találtak. A
megfejtéseket a História című folyóirat közölte 1996-ban és 97-ben:
1. A bonyhai református templom felirata
Bonyha a Kis-Küküllő alsó folyása mentén fekszik,
ma is nagyközség. A rovásírásos kő a templom déli falának átépítésekor
került elő 1965-ben. Benczédi Albert lelkész imerte fel a rovott jelek
kivételes jelentőségét, ezért a föld mélyéből előbukkant faragott követ a
toronytól számított második támpillérbe építtette be. Ma is jól látható
helyen van, mintegy 180-200 cm-re a földfelszíntől.
Mikor
kerülhetett a kő a földbe? Tény, hogy 1794-ben a templom déli falát
lebontották, s délebbre jöttek vele, tehát a kőre a rovásjelek semmiképpen
sem kerülhettek 1794 után. És nem róhatták 1794-ben sem, hiszen akkor nem
épült volna be két méter mélyre, a fundamentumba. Annyit tudunk, hogy az
eredeti templom építése 1327-ben már befejeződött. Bonyha szerepel az
1332. évi pápai tizedjegyzékben.
Meglátásunk szerint a jelek már ekkor, tehát a 14. században kerülhettek a
kőre, de nem kizárt a későbbi, például a 15. századi keletkezés sem.
Csallány Dezső is erre az időre teszi a keletkezését. A felirat
elfogadható olvasatával még adós a szaktudomány. Magunk fölvetettük azt a
gondolatot, hogy esetleg valamilyen más nyelvű (tehát nem magyar)
felirattal állunk szemben. Mindenképpen azonosítható a felirat bal szélén
lévő "SZ (esetleg R), P, PT", valamint a száras "S" betű - ezek révén a
székely rovásíráshoz kötődik. A jobb felső sarokban lévő két jel
megfelelőjét a mezopotámiai képírásban találtuk meg, de a klasszikus görög
ábécé delta hangjegyére is gondolnunk kell.
2. A berekeresztúri református templom rovásemlékei
A Nyárád menti Berekeresztúr templomának
rovásfeliratairól először 1992 nyarán adtunk hírt a marosvásárhelyi
Népújág hasábjain.
a) Az első felirat a templom első emeleti, lőréssel
ellátott "rekeszében" található, az ablaknyílás bal felöli felületén. Négy
rovásjelből áll, elolvasása jobbról balra történik. A jelek olvasata BALG,
azaz BALoG. Családnevet tartalmaz. Keletkezésének ideje az 1580-as évek
eleje. Mind az olvasat, mind a datálás biztosnak látszik. Ugyanitt számos,
e korból származó (tehát datált) latin meg magyar nyelvű felirat is
látható.
b) Ugyancsak az ablakmélyedésben, a már bemutatott
feilrat alatt újabb rovásemlék található.
Elolvasása szintén jobbról balra történik. Feloldása:
B. T. PALR, azaz PALéR (pallér). Tehát a kőművesmester, vagyis a pallér
örökítette meg nevét, illetve foglalkozását a betücsoportban.
c) 1995 öszén újabb berekeresztúri rovásfeliratot
közöltünk. Ezúttal rendhagyó betücsoportra találtunk a templomtorony
második emeleti, északi ablakmélyedésében. Négyszögletüre faragott kőre
vésték rá a jeleket, valamilyen nagyon éles szerszámmal.
A már ismert betűk mellett jónéhány ismeretlen jel,
betűösszevonás (ligatúra) tanúskodik a lineárisan elhelyezett hangcsoport
különleges voltáról. Fölvethető újra annak a lehetősége akárcsak a bonyhai
emlék esetében-, hogy esetleg ..."nem is magyar nyelvű szöveget (mondatot)
tartalmaz". Vagy talán azt sejteti, hogy Erdélyben nem csupán egyfajta
rovásábécével írtak? Ez is meglehet. Különben a kövön tizenöt jelet
különítettünk el. Úgy véljük, hogy rég, nagyon rég véshették őket, tehát a
torony építésekor a követ csak má-sodlagosan hasznosították. Maga a
templom 1385-ben készült el.
3. A kibédi rovásírásos szaru-felirat, amely
lőportartón maradt fenn, a 17. század végén, estleg a 18. század elején
keletkezett.
Három karcolt rovásjelet tartalmaz : kettő a felső
napkorongban van elhelyezve s az "A (Á)", illetve a "T" betűt jelentik,
egy pedig - a "P" betű - a napkorong mellett található. Ez utóbbit a rovó
a porszaru nyakára merőlegesen helyezte el. A napkorongbeli jegyek talán
monogramot takarnak, a "P" betű esetleg a tárgy megnevezésére szolgált: a
kibédiek porszarunak, portartónak nevezték az eszközt évszázadokon át.
4. A szolokmai faedény (fakupa) felirata, amely a
17. század végén, esetleg a 18. század elején esztergált használati
eszközön maradt fenn, bekarcolt formában. Jelenleg a budapesti Néprajzi
Múzeumban őrzik.
Három jel látható a fakupa alsó részén, a fül felűli
oldalfelületen. Feloldásuk - jobbról balra haladva - a következő: VSB,
azaz VaS B. Szerintünk családnevet és "B" betüvel kezdődő keresztnevet
(Béla, Balázs stb.) tartalmaz.
5. Az erdőszentgyörgyi református
templom "írott" köve, amely az északnyugati támpillérbe van beépítve.
A szakirodalom szerint, "...a torony a 18. század harmincas éveiben
történt restauráláskor épülhetett".
A jelek vonalas rajzát Ferencziék után közöljük. A
betücsoportnak még nincs olvasata.
6. A
makfalvi fakulacs két rovásjegye. A két jel "T", illetve "R"
hangértékű, s egy 19. század közepe táján készített csutorán (fakulacson)
őrződtek meg.
A "T" jelnek az "arca" jobbra néz, tehát minden
bizonnyal balról való olvasatot igényel. Valószínűleg monogramot
jelentenek. Makfalváról különben még egy igen jelentés, 1624-ből származó,
ezúttal kéziratos rovásemlék is ismeretes.
7. A vadasdi vésett rovásjeleket tartalmazó deszka,
amely istálló ajtókeretéül szolgál. Két magyar (azaz latin betűs)
monogramot sikerült feloldanunk. A mostani házigazda, Madaras Lajos
visszaemlékezése szerint a "CS, K" betűk Császár Károly nevét takarják,
aki az édesapjának volt a cselédje, a szolgája. A "T J" betűk pedig
barátjának, Tóth Jancsinak a rövidített neve. A mostani istálló 1920-ban
épült. Az egykori szolgák gyakran mondogatták, hogy a rovott jelek "ókori
írást", "ókori rovásírást" jelentenek, ők tehát még emlékezhettek az
eredeti "székely írás" betűrendszerére. Monogramjukat ezekre a régi
jelekre "írták" rá. Valószínűnek látszik, hogy a deszka az előző, tehát az
1920 előtt készült istállóból való, s mostani helyére csak másodlagosan
került. A rovásjelek keletkezését mi a 19. század közepére, második felére
tesszük.
A homoródkarácsonyfalvi felirat.
Egy ottani templom helyreállítási munkálatai közben derült ki, hogy a már
korábban is ismert, de megnyugtatóan máig sem értelmezett rovásfelirat az
épület egyik béllettöredékén sokkal régebbi, mint azt eddig feltételezték.
A feliratos kő ugyanis az 1496 -ra keltezhető késő gótikus templomtoronyba
épült be, mégpedig úgy, hogy a betűk "fejjel lefelé" néztek. Érthető, hogy
a kutatók is erre az időpontra datálták az írást. Mostanra viszont
nyilvánvalóvá vált, hogy a béllettöredék eredetileg egy elbontott román
kori kapu része volt, és csak a templom átépítésekor került a toronyba.
Következtetésképp valamikor a 13. század körül véshették bele a
rovásírásos feliratot.
Korban hasonló lehetett ehhez az a felirat, amely 1994
-ben került elő a közeli Vargyas lebontott középkori temploma
helyén. A betűket egy archaikus formájú, 13 -14. századi keresztelőmedence
szélére vésték. A felirat valószínű olvasata: MiHáLyJ:iRTánKöVeT.
1993 és 1995 között került elő a székelydályai
református templom monumentális külső felirata. A 9 méter hosszan elnyúló
és 9 -22 cm magas betűkből álló sort a templomhajó középkori vakolatába
karcolták. A hosszú és több helyen sérült felirat megfejtése a jövő
feladata lesz. Felfedezése arra inti a restaurálókat, hogy a középkori
vakolatrétegek még akkor is rejthetnek érdekességeket, ha rajtuk nincsen
festmény. A felirat keletkezését talán 1400 körülre tehetjük, ugyanis
ekkor történt meg az épület renoválása és a hajó külső és belső oldalainak
falfestményekkel való díszítése.
Rovásírásos feliratok a székelydályai
református templomban
Maros megyében - két helységben - vegyes rovásjegyű
feliratokat is számon tartunk. A csejdi, 1681-ből származó, Bodroki
személynevet takaró feliratban a "D" betűt a székely (magyar) rovásírás
jelével vésték a szemöldökfába.
Vegyes rovásjegyű feliratokat találtunk
Berekeresztúron is. Első rajzunk a "Hic Fuit" feliratot tartalmazza, az
utolsó betű a rovásírás "T" betűjelével azonos. A második rajz második,
illetve negyedik betűje "I", illetve "M" hangértékű, a harmadik rajz
második jele pedig szintén "I" hangértékű. A két utolsó feliratban egyes
betűk erős rovásjellegét hangsúlyoztuk. Olvasatuk: Hic "fui",
illetve "Hic fuit". Az első három felirat keletkezésének időpontja
pontosan ismert: 1619. A két utolsó feliraté pedig szintén a 17. század
eleje.
1. Az eddigi szakirodalom gyakran emlegette, hogy a
rovásemlékek zöme az egykori Udvarhelyszéken keletkezett. Ez az előítélet
már a múlté. Íme, Maros megyében, javarészt az egykori Marosszéken, nyolc
helységben kerültek elő rovásemlékek, a feliratok száma pedig meghaladja a
tízet.
2. Fenti megállapításunkból logikusan következik, hogy a
rovásírás egykori ismerete jóval szélesebb körű volt. Talán a nagy
turkológusnak, Németh Gyulának lesz igaza, aki úgy vélte, hogy a "székely
írás" általános magyar termék, tehát más magyar honfoglaló törzsek
is ismerhették.
3. A Maros megyei emlékek keletkezésének időpontja a 14.
századtól a 20. századig ível. Meglátásunk szerint folytonosan használt,
ápolt írásként funkcionált századokon át, amelyet nem tanítottak az
iskolákban, de fenntartotta a népi gyakorlat, a néphagyomány: úgy
öröklődött ránk, akár csodálatos szépségű mesekincsünk és
népballadaköltészetünk.
4. Az emlékek bemutatása során már utaltunk rá, hogy nem
kizárt több rovásírásrendszer imerete. Honfoglaló magyarjaink
többnyelvűségét ma tényként emlegetjük. Az ez utáni kutatás talán igazolni
fogja meglátásunk helyességét.
5. Maros megye emlékanyagában tárgyfeliratok is vannak.
Ennek óriási jelentősége van. Harmatta József véleményével értünk egyet:
"...a türk rovásírás elterjedtségét, használatát és szerepét a mindennapi
életben csak a tárgyfeliratok tudják megvilágítani".
Bízzunk benne, hogy az ezutáni szakkutatás jobban
odafigyel a tárgyi eszközök világára. "Mindent be kell hordanunk" -
mondjuk mi is a köly? Kányádi Sándorral. Tudva tudjuk: az a nép
(népcsoport), amely megfeledkezik a múltjáról, vagy meghamisítja azt, nem
tarthat igényt a jövendő évszázadokra.
Ráduly János, Benkő Elek
Egy-két földrajzi név a rovásírással kapcsolatban, a teljesség igénye
nélkül:
Forrásmunkák:
- Ruffy Péter: Bujdosó nyelvemlékeink, Móra Ferenc
Könyvkiadó, 1977.
- Kéki Béla: Az írás története, Gondolat Könyvkiadó, 1971.
- Magyar Fórum hetilap.
- Magyar Út Alapítvány.
- Sebestyén Gyula: A magyar rovásírás hiteles emlékei, Akadémia, 1915.
- Varga Domokos: A mogyeriektől Mohácsig, Tankönyvkiadó Budapest, 1992.
- Csorba Csaba: Árpád jöve magyar néppel, Helikon Könyvkiadó, 1996.
- História történelmi folyóirat, 1996. és 1997.
- A honfoglaló magyarság.
