REFORMÁTUS TEMPLOM

Lélekszám szempontjából a katolikusok utána reformátusok következnek. 
A hívek lelki gondozása mellett mind a három történelmi egyház papjai nagy hangsúlyt fektetnek az ifjúság nevelésére is. Az 1989-es változások után minden iskolában végeznek hitoktatást. A római katolikusok és reformátusok már saját felekezeti osztályokkal is rendelkeznek, az egykori saját gimnáziumukban, illetve kollégiumban. A volt Ferences zárdában ma a mallersdorfi nôvérek fejtik ki tevékenységüket, óvodájukban a város szegény családjainak gyerekei készülhetnek az iskolába. Karitatív tevékenységet is végeznek, sok rászorulót naponta szolgálnak ki ebéddel.
A református Diákotthon Alapítvány ökumenikus jegyében fejti ki tevékenységét. A bentlakó diákok nevelése mellett helyet kap az utcagyerekek gondozása is.

A református templom Székelyudvarhely fôterén (a mai Szabadság tér és a Márton Áron tér között) épült fel 1780-81 között, két részre osztva az egykori Piacteret: az Alsó-Piactér (egykori Batthyány tér, mai Szabadság tér) és a Felsô-Piactér (egykori Deák tér, késôbbi Gabonapiac, "Patkó", Szabadság tér, illetve a mai Márton Áron tér). 
Építtettôje Baczkamadarasi Kis Gergely (1737-1787), a református kollégium neves rektor-professzora, akinek KG monogramja a templom nyugatra nézô cserépfedelén olvasható az 1781-es évszám kíséretében. A templom tervezôje és építôje a marosvásárhelyi "fôpallér" Schmidt Pál volt. A templom alapterülete 558 m². A templom az egykori Szent  Anna-kápolna helyére (pontosabban melléje) épült.

Az elpusztult Szent Anna-kápolna a legtöbbet vitatott középkori eredetű, egyházi épület, amely a Fôtér egyik legrégibb egyházi építkezése volt. A kápolnáról elôször 1633-ban történik említés, amikor Rákóczi György rendelete alapján számba veszik, hogy a városban milyen vallásúak vannak többségben és megállapítják, hogy a  katolikusok, s így a katolikusoknak ítélik a plébániatemplomot. Ekkor az építendô református templom helyéül a piacon romokban heverô Szent Anna-kápolna helyét jelölik ki. Az építkezésekhez felhasználják a kápolna romjait is, de a református templomot nem a helyére hanem melléje építik. 1755-ben még mindig ott vannak a kápolna romjai s alapfalai. Sôt 1777-ben is a református templom cintermének nyugati oldalán, a mai torony sarkánál. Mivel 1633 táján, a református évtizedek miatt, nem építhettek kápolnát a Szent tiszteletére, a kápolna középkori eredetű – vélekedik Léstyán Ferenc. A kápolna alapfalait feltehetôen a mostani református templom-torony sarkánál vagy az úttest alatt lehetne feltárni. Sem alaprajzát, sem építési korát nem ismerjük. Feltehetôen a reformáció utáni templomviták idején pusztult el. A XVIII. század közepén (1755) már csak mint romot emlegetik.
A templom stílusa elüt a katolikus  plebániatemplom stílusától, a homlokzati felépítése is más. Jó arányú belsô tere, fiókos dongaboltozata, a pilléreken nyugvó két oldalkarzat, ezeknek tömör, tükrös mellvédje, a pillérek párkányfejezete, a rájuk támaszkodó félköríves árkádok a klasszicizmus stílusirányzatát rögzítik. A protestáns barokk elemei: a keleti kiugró bejárati rész hajlított kontúrja, a torony-bejárat szemöldökpárkánya, az északi fejárat és az északi oldal 3 félköríves ablaka feletti kagyló- és levéldísz.
A hitviták idején a reformátusok 1560 körül elfoglalták a Szent Miklós-hegyi római katolikus templomot, melyet 1594-ig bírtak, amikor Mindszenti Benedek várkapitány elűzi a református lelkipásztort, feltehetôen Szentmihályi Jánost (1591-ben az ő neve szerepel az udvarhelyi lelkészek között). A reformátusok 1612-ben újból birtokba veszik a Szent Miklós-hegyi templomot. A felekezeti viták idején létezett egy kôalapú, régebbi református templom (fatemplom), amely 1630-1633 között épült ugyancsak a Fôtéren. Ez az a templom, amelyet Brandenburgi Katalin fejedelemasszony 1630. március 8.-án kelt utasítása szerint a város piacán építenek fel (a katolikusokkal közösen), közös költségen, a reformátusoknak. I. Rákóczi György egy delegációt küld Székelyudvarhelyre a kisebbségben maradt reformátusok új templomának átvételére. E templom körvonalai láthatók Székelyudvarhely elsô látképén (1735) is. A fejedelem parancsára 1637-ben a várban levô órát ebben a templomban szerelik föl. Mindez a hitviták végét is jelzik. A katolikusok pedig 1633-ban visszakapják a Szent Miklós-hegyen lévô régi templomukat. 1751-ben újból javítják a templomot. 1773-ban már II. József császárhoz kérvényeznek, 1775-ben pedig jelentést tesznek, pontos indoklással (1778-ban a református gyülekezet létszáma 1365 fô volt, míg a régi templom befogadóképessége csupán 420 körüli). E kis templom 1780-ig a református hitfelekezet hajlékaként szolgált. 30 év múlva már javításra szorul, majd Apafi Mihály juttatja faanyaghoz a hívôket. 1780 megérkezett az engedély az egyházi lak építésére. Ardai Sámuel lelkipásztort és Backamadarasi Kis Gergely professzort az egyházközség akkori megye-bírója, Téglási György is segíti. 1780 tavaszán lebontják a régi templomot és ásni kezdik az új alapját. A templomépítés során fô adakozó volt Daniel István báró, fôkurátor. Az 1633. évi osztozkodáskor épült református templomot 1777-ben újjéépítik, mai formájában.

A templom építését 1781-ben fejezték be. 1782-ben berendezik. Elkészül a díszes márványszószék, majd sorra a padok, a szószékkorona, az úrasztala, az orgona. Az orgona br. Daniel István fôkirálybíró adományából készült. 1783-ban vásárolják a harangokat, 1789-ben kifestik a templomot. 1862-ben bádoggal fedik be, 1874-ben szerelik fel a toronyórát. 1896-ban új úrasztala készül, javítások idopôntja: 1903-04, 1943 (lebontják a templom falához épült bolthelyiségeket). A kisebbik, 450 kg-os harang 1784-ből való, Daniel István és Gróf Mikes Anna ajándéka. A nagyobbik harang 900 kg-os (az olasz Udineból) és 1926-ból való. A református temetôkert területe 3 ha.

A Főtéren, az egykori Vármegyeháza és a református templom közötti kis park déli sarkában áll Orbán Balázs (1829-1890), a "legnagyobb székely" bronzszobra. Alkotója Hunyadi László marosvásárhelyi képzôművész, öntômester a szabadkai Antal Mihály volt. A szobrot 1995. február 4-én leplezték le.