JÉZUS SZÍVE KÁPOLNA

Székelyudvarhely déli bejáratánál, a Szálvátor-hegy (Köszörûkõ) végzõdésében, a Nagy-patak völgye alsó szakaszán, az egykori Gyárosfalva területén, a gyógyító források közelében egy kis imaház, védõfallal körülvett templomocska húzódik meg.
Ez a Jézus-kápolna vagy más néven Jézus Szíve-kápolna, Szentszív-kápolna. Lakatos István 1702-bõl "Jézus házának nevezett Jézus neve kápolnaként" említi. Építési idejérõl az oklevelek hallgatnak. A késõ-román, azaz a 13. századinak számított, négy karéjos kápolna (karéjos-centrális templom) korai datálása körül kétségek merültek fel Mariana Beldie archeológus részérõl, aki ásatásai eredményeképpen (1973) úgy véli, hogy az 1561-ben veretett ezüstpénz alapján ezt a kápolnát (rotundát) a 16. század második felében építették. A mûvészettörténeti kutatások többsége a kápolna építését a 13. századra helyezik (Vãtãsianu, Virgil, 1959; Entz Géza, 1943; Eugenia Greceanu, 1970; Gervers-Molnár Vera, 1972; Dávid László, 1981), s így a Jézus-kápolna Székelyudvarhely legrégebbi építészeti mûemléke. A máig tisztázatlan kérdésekre újabb módszeres ásatások és stíluskritikai vizsgálatok adhatják meg a megnyugtató feleletet. A javítások érintetlenül hagyták a kápolna alaprajzát és tömegét. Jellemzõ a kõfaragványok hiánya és a kivitel egyszerûsége. A négyzetre (340x340 cm) szerkesztett négykaréjos alaprajz egyben építésztörténeti korhatározó: eredete Németország délnyugati területe (Vãtãsianu, V. 1959), a krakkói Királyi Palotához toldott kápolna, a magyarországi Ják és Pápóc kétszintû kápolnái ugyanazt a típust képviselik, mint az egyszerû megjelenésû Jézus-kápolna. Hasonló típusú kápolnák (rotundák) épültek Gyergyószentmiklóson (Szent Anna-kápolna), Kézdiszentléleken Perkõ nevû magaslaton fekvõ Szent István-kápolna, Székelyszáldoboson a kápolnarom. 
A kápolna bejárata a déli félkaréjon nyílik, szegmentíves felsõ lezárással. téglapadlós belsõ teret 4 méter magasságban elhelyezett festett kazettás mennyezet fedi, amely az 1677-es évszámú eredeti mennyezet e századi, kevésbé sikerült másolata. Az eredeti kazettás mennyezetet 1903-ban távolították el. A kazetták másolatai a Malonyai Dezsõ mûvészettörténeti munkájának II. kötetében találhatók. A kazetták mintakincse nagyon hasonlít az 1670-bõl való felsõboldogfalvi templom mennyezetéhez, amely Szombatfalvi Asztalos András és János munkája. 
A Jézus-kápolna maga a nemes egyszerûségében, tájképi megjelenésével szuggesztív erõvel hat a szemlélõre. Népi eredeztetése szerint, amikor a Budvár ormáról egy íjász nyílvesszõje szíven találta a sátra elõtt pöffeszkedõ tatár kánt a vezérét vesztett tatár sereg szétfutott, míg a várbeli nép szerencsés menekülésük emlékére emeltette a kicsiny kápolnát. Errõl emlékezett meg Jókai Mór (1853) is. A kápolna az 1571-ben Székelyudvarely városához csatolt Gyárosfalva emékét is õrzi, amikor egy temetkezési kápolna volt. 
1662-ben renoválják és 1677-ben festett kazettás mennyezetet kap (ma mennyezetének csak a másolata van a kápolnában, az eredetit Budapesten õrzik). 1733-ban Léstyán Mózes jezsuita plébános javíttatja, kõkerítését Rudnay püspök 1830-bav. A XIX. század elejéig a kápolna védõfalán belül húsvét nagyhetén a passiót játszották, s innen indult a feltámadási körmenet a Szent Miklós templomba. A kápolna így a húsvéti határkerülés egyik jelentõs állomásaként szerepelt. A katolikusoknak sokáig búcsújáró helye volt. Vákár Tibor szerint a kápolna feltehetõen avar gyûrûn (kultikus építmény) nyugszik, a védfallal kerített épület a 12. század végén épült és négy körszeletbõl áll. Felépítménye a 17. századból való és kúptetõzete, kerítése zsidelyfedésû. Valamikor ide sereglett az egész vidék katolikussága az Úrnapi búcsúra, amelyet most a plébániatemplomnál tartanak. Ma a húsvéti határkerülést felújították. Az egyszintes, feltehetõen falusi plebániatemplomnak épített, a négylevelû lóhere alakjára emlékeztetõ kápolna, a románkori rotunda, a kis templomerõd Székelyudvarhely és környéke legrégibb egyházi jellegû épülete és építésztörténeti emléke marad.