FERENCRENDI TEMPLOM

Szintén mûemléképület, a Szabadság tér alsó, északnyugati részén és a Vár utca sarkán helyezkedik el. Népiesen Barátok templomának és zárdájának nevezik. 
A templom és a kolostor a barokk és a klasszicizmus közötti átmeneti korszak stílusjegyeit ötvözi. Az épületegyüttes teljes tömegében a "barokk városmag" levegõjét idézi, s egyben a Fõtér legrégibb temploma. A ferencrendi szerzetesek azaz a barátok – hosszú középkori szereplésük után – Székelyudvarhelyen többször is megfordultak a reformáció elõtt. Elõször a Székelytámadt várban húzódtak meg (a 16. század végén), majd 1705-tõl véglegesen letelepedtek a városban. Lakatos István csíkkozmási pap és krónikaíró háláját akarta leróni a ferencesekkel szemben azáltal, hogy az 1705. október 25-én kelt adományozó levélben a Piactér sarkán álló õsi házát a szerzeteseknek adományozta. Moldovai Lajos ezt a kõházat Szt. Péter-kápolnává alakította át 1706-ban. Ezt követõen Fábián Bernárdin fából, emeletesen új cellákat és reflektóriumot építtetett, amely 1730-ig állott. A szükséges telkek megvásárlása után 1712-ben hozzáfognak az új, kéttornyú templom építéséhez, amelyet 1779-ben fejeznek be (a fõbejárat feletti zárókövön az 1727-es évszám olvasható). A templom alapkövét 1730. aug. 10-én rakták le. Tulajdonképpen 1728-79 között épül fel. A kéttornyú templom a mértéktartó barokk és klasszicista stílusban épült. A két torony közötti kapubejárat reneszánsz ihletésû. Az 1734. évi várost ábrázoló metszeten látszanak a templom valamivel alacsonyabb tornyai is. A templom 36 m hosszú, 17 m széles, belsõ magassága 14 m. Keleti tornyában két harang van.
1734-ben, P. Istvánffy Miklós idejében már miséznek a templomban. Szentélye tágas, hajója nagyarányú, és hét oltár van benne. A fõoltáron a boldogságos Szûz szobra van. 1747-ben elkészül a szószék, az 1770-es években a fõoltár keresztjét díszes Mária-szoborra cserélik, majd 1780-1781-ben Veres Mátyás, a kor neves erdélyi festõje és felesége, Perger Krisztina kifestik, illetve aranyozzák a belsõ falfelületet és a fõoltárt. 1828-ban Herceg Ferenc marosvásárhelyi festõmûvész (Lotz Károly tanítványa) újrafestette a templomot. 
Oltárképek: Szent Ferenc, Szent Klára. 
Szobrok: Szent Antal, Szûz Mária szobra. 
Orgonája egy pécsi orgonakészítõ munkája, közel 200 éves.
A ferencrendi kolostor (klastrom, rendház zárdája) idõrendi sorrendben a kilencedik helyet foglalja el Erdélyben. Elsõ említése 1706-ból való, és 1729-32 között már "Residentia"-ként említik, míg 1753-ban "Convent" rangra emelik.
 Györffy Pál az erdélyi provincia konventjei között másodiknak említi a székelyudvarhelyit, a szárhegyi után. A székelyudvarhelyi konvent alapításáról Györffy Pál ezeket írja 1729-bõl: 
"Ezen század kezdete körül 1706-ban szállották meg a mieink és akkor kezdett kiépülni Szent Ferenc és Pál apostolok védnöksége alatt. Ehhez az elsõ lépéseket fõtisztelendõ Lakatos István úr, Csík, Gyergyó és Kászon székely székeknek a fõesperese indította meg és miután köröskörül, innen is, onnan is különbözõ telkek járultak hozzá, eléggé kiszélesedett; az egész városban egyik legszebb fekvésûnek mondható. Öt vagy legfeljebb hat évvel visszaszámítva, nagy fáradozással és költséggel fölépítették e helyen a nagy, igen díszes egyházat, – tisztán a hívek alamizsnáiból. A közelben fekvõ, most már romladozó várban volt az egykori nagy templomunk és mindennek felszerelt konventünk, amelybõl azután az ifj. Zápolya János fejedelemsége alatt kiüzettünk." 
A kolostor a templommal épült. Veress Lajos rendi történetíró szerint (1753) elõször a nyugati és északi szárny épült fel, amelyet az udvar felõli kiskapun levõ évszám (1739) is igazol. E két épületszárnnyal 1752-ig készültek el, majd a Piactér felõli, azaz a mai fohomlokzat felépítésével (a földszinten 8, az emeleten 9 ablakkal) elnyerte a szokásos zárt, négyszögletû alakját. Az északnyugati, azaz az udvar felõli szárnyát 1900-1908 között építik ki. A kolostorban több káptalan gyûlést tartottak. 1783-1785 között 11 páter és laikus testvér tevékenykedett. A ferencesek 143 évig (1784-1927) tanítottak a zárdában mûködõ elemi iskolában. 1916-ban a rendtartomány (Provincia) Székelyudvarhelyen felállítja a "Collegium Seraphicum"-ot, amely a rendtagok kiképzésével foglalkozik.
A növekvõ, fõleg képzési igények kielégítésére a kolostor déli szárnyának meghosszabbításában 1928 nyarán Sándor Vitális rendtartományfõnök vezetésével felépítik a Szent-Antal Kollégium egyemeletes épületét. 1929-ben már 41 clericus teljesít szolgálatot, miszerint ez a rendi intézet legnépesebb egész Erdélyben. 1930-ban már 41 candidatus nyert elhelyezést, akik a rendi tanárok vezetésével végzik tanulmányaikat. A kolostor épülete a második világháború után volt raktár majd diákbentlakás. 
A felújítás és új építkezések 1991-ben kezdõdtek a hátsó udvarban. Az új épületszárnyban (a Nardin József alapította nõi rend, akik 1864-tól tevékenykednek Erdélyben) a mallersdorfi ferences nõvérek, a Clarissza-rendbéli apácák tevékenykednek (óvoda, betegápolás, szegénykonyha mûködik).
A ferencrendi templom keleti, Fõtér felõli oldalában leplezték le 1996 november 30-án a Volt Politikai Foglyok Szövetségének (POFOSZ) szervezésében a kommunista diktatúra és a második világháború áldozatainak és üldözötteinek tiszteletére állított emlékmûvet. A modern szobor Bocskai Vince szovátai szobrászmûvész alkotása talapzatán a „Üldözöttek – áldozatok" felírat olvasható.